Ennyibe telt, mire az elhatározásból, hogy márpedig én Kanadába akarok költözni, az lett, hogy leszálltam a Pierre Trudeau reptéren és kiváltottam a munkavállalói engedélyemet.

Az ok: mindig is szerettem volna külföldön élni, kipróbálni magamat egy idegen környezetben, és tapasztalatot szerezni. Meg aztán tök poén egy ilyen, nem? Az a fajta kihívás, ami nehéz, de a saját bőrödön érzed, ahogy épít.

A kapuk akkor kezdtek el nyiladozni, amikor megtudtam, hogy a cégnek, ahol dolgozom, Montreálban is van irodája. Ez mondjuk még nem volt ok a vidámságra, mert a város Quebec államban van, ahol a hivatalos nyelv a francia, én meg akkor még csak annyit tudtam franszé, hogy La vache qui rit (azaz "a tehén, aki nevet", ez egy sajtmárka). Ugyanakkor kapóra jött, hogy a cég amerikai, ezért mindenféle kommunikáció angolul megy, szóval nem lesz gond.

Lényeg az, hogy elkezdtem jelezni a főnökeimnek, hogy ez a vágyam. Ők meg segítettek, összecsaptak egy business case-t, hogy Ádámnak ezért és ezért KELL a Montreáli irodába mennie (ami, megjegyzem, igaz is, de tök vicces, hogy a cégnél minden ügyet arra a skálára kell rávetíteni, hogy hány $ többletet jelent majd ez hosszútávon).

2013 márciusában ki is utaztam egy hétre, volt alkalmam feltérképezni a város néhány negyedét - akkor már olyan szemmel, hogy én itt fogok élni.

Hanem a válság okozta gatyamadzag-szorongatás még mindig érezteti hatását: egy ilyen kiköltözés mostanában nem csak úgy megy ám, hogy én megyek, a cég meg tejel. Az ajánlat, amivel előhozakodtak, úgy nézett ki, hogy kifizetik a munkavállalóit, de semmi mást. Vagyis annyi cuccot hozok magammal, ami néhány bőrőndbe belefér, és az első naptól kezdve saját magam fizette hotelben kell laknom, amíg találok lakást stb. Hát ez nem volt valami kecsegtető.

MÉHÉSZ-riport #1, avagy Miért Érzem Hogy az Égiek Szeretnek. Szóval már egy ideje ott lógott a levegőben ez a felemás ajánlat, amikor is a new york-i főnököm bejelentette, hogy átevez más vizekre, és a feladatai felét én öröklöm. Na, mentek is rögtön a varázsszavak, hogy "Ádám megnövekedett felelősségköre", meg "új projekt", meg "Észak-amerikai ügyfelekkel való kapcsolattartás"... úgy néz ki, pont ez kellett ahhoz, hogy nyíljanak a pénztárcák, és a cég megfinanszírozza az utamat, bútorok kihozatalával, ideiglenes elszállásolással stb. Így azért már egész más a leányzó fekvése! :)

Hát ez lett másfél év akarás és küzdelem eredménye. Nálunk (cég) egyébként egy kiköltöztetési sikersztori mindenkinél ennyi ideig tart. Olyan ez, mint amikor a nyáron kinézett biciklit a kettővel azutáni karácsonyra kapod meg. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.